B. Radó Lili: Part
Mint néma csónak parttól az éjszakába,
Úgy távolodik lelkemtől a lelked,
Vágyakozásod sötét hullámain
Úgy siklik tova s mindig távolabb,
Mintha sohase jönne vissza többé.
Tudom , a hajnal hasadását várod,
Tudom, a kelő napot köszöntöd holnap,
S míg hívő vággyal tovasiklasz tőlem,
Alattad örvény, fölötted a vihar van.
Fuss csak, repülj hát, rajta! Könnyű csónak.
Ha vágyad örvénylő vizei elsimultak,
Vihar múltán,ha nyári nap ragyog,
Az örök mámort,majd ha sehol se lelted:
Visszafog térni lelkemhez a lelked,
Mert az örök part -mégis- én vagyok.