Bella István: Pipacsok, lángok...
2018.06.14 18:24
Bella István: Pipacsok, lángok...
Lángokkal veri a nyár, a mély látóhatárig
menekül a mező. De meggyullad, kivirágzik.
Pipacsok tüze tombol, vereslik szakadatlan,
tétova szikraszirmuk feltámad és kirobban
mint szememből a láng is, hogy érezd, tűzbefeslett
virágok közt menekülsz, nyárral perel a tested,
pipacsok gyúlogatnak, hogy végül, elveszetten
a fölgyúlt testű rétek sorsa rajtad beteljen:
Ki lángok ellen kel fel, azt a virágok népe
szerelemre ítéli, boldog számüzetésre,
máglyára veti a nyár és fölgyújtja mint az éhes
tüzektől menekülő, verdeső messzeséget.
Keresés
Még több vers -> Nevetve sírós, sírva nevetős Facebook:
www.facebook.com/Nevetve-s%C3%ADr%C3%B3s-s%C3%ADrva-nevet%C5%91s-513079348739267/
A
Á
B
B. Radó Lili: Esti dal
C
Cs
D
Donkó László Édesanyám
E
É
F
G
Gy
H
I, Í
K
L
M
N
O,Ó
Ö,Ő
P
Paszternák Éva: Ezüstfonál
Petőfi Sándor: A gólya
P.K.: Fekete rózsa
P.K.: Táncol az élet....
Pósa Lajos: Orgonavirág
R
Radnóti Miklós: Himnusz a békéről
Radnóti Miklós: Két karodban
Rajki Miklós: Látni
Reményik Sándor: Szivárvány
Reviczky Gyula: Virágok
S
Sz
Szabó Lőrinc: Idillek az Ipoly körül 42 Fehér liliomszál
T
Ty
V
Váci Mihály: Eső a homokra
W
Z
Zs