Benedek Elek: Dal a szeretetről

Benedek Elek: Dal a szeretetről

Hol ringott bölcsőd: palotában,

Vagy kis kunyhóban, sose kérdem,

Itt, vagy ott, egy az valójában,

Ez nem szégyen, az meg nem érdem.

Más, amit kérdek tőled, gyermek,

Nézz a szemembe s úgy felelj meg:

Van-e szívedben szeretet?

Köztünk barátság így lehet.

Igaz szívvel ha tudsz szeretni,

Jöhetsz velem kéz-kézbe téve,

Csöpp szeretetért én tengernyi

Szeretetet adok cserébe.

Nincs gyűlölség, ahol én járok,

Be van temetve minden árok,

Mely embert s embert valaha

Egymástól elválaszt vala.

Ahol én járok, gazdag ember

Nincs, ámde szegényt sem találtok;

Kedve és tudás kit hova rendel,

Ott dolgozik, s nem hallasz átkot.

Erős a gyengét gyámolítja,

Senki a másét nem áhítja:

Kinek munkán a tenyere,

Mindég puha a kenyere.
 

Ahol én járok, teste, lelke

Tiszta öregnek s ifjú népnek;

Nagy és kicsiny versenyre kelve

Munkára minden jónak s szépnek.

Gyűlölség szennyét kisöpörvén,

Szeretet itt a legfőbb törvény:

Egyetlen lánc, mely megmaradt - -

Nyomán egy csöpp vér sem fakadt.

Szeretet lánca! Kössed egybe

Szívét nagyoknak s gyermekeknek!

Gyűlölség! Légy úgy eltemetve,

Hírét se halljuk létednek!

Ez országnak minden lakója

Egymást szeresse, védje, ójja:

Naggyá ország csak így lehet - -

- Csudát művel a Szeretet.