2021.01.10 18:45
Fejjel lefelé fut a fán a csuszka
így csúszni-kúszni – korántsem kismiska!
Nem is csinálja más madár utána,
ez az ő saját, külön tudománya.
a szeme, jó hegyes a csőre,
szorgalmasan tör étkéért előre,
kutat a kérgen, harsányakat füttyent,
kert, liget, erdő tőle mindenütt zeng.
Hívják évődve kéregszűcsnek, lámcsak,
becézik máshol kurtakalapácsnak,
zömök testéről, és mert az se ritka:
diót kopácsol ágrésbe szorítva.
Német földön meg a neve: *tapasztó*,
odva száját mert sárral kitapasztja,
szab szűk nyílást, hogy védje a gonosztól
(nyesttől például!), nincs így ok panaszra.
Fejjel lefelé, kékszürke a háta,
pirkadt mellel a kérget szinte szántja,
sürög a csuszka, csipeget a csuszka,
tvitt-tvitt-tvitt, küj-küj, csendülőn kiáltja.