Dsida Jenő: Annuska nevenapjára
(1923. július 26.)
Az ünneplők közt ugy hiszem talán, hogy
Szabad nekem is pár szót szólanom,
Érzelmeimnek halvány képét adni
E régesrég várt kedves névnapon.
El nem ondhatnám szóval ugy se mindet
Elmém beszédre bármiként szavaz:
Ki legnagyobb tért, sziveket betölt ma,
Ajakra, nyelvre rá nem férhet az.
Elég lesz ennyi: Őszintén, szivemből
Kivánom én a boldogságodat: -
Nem mondom, hogy rá egy felhő se menjen
Egy hosszu-hosszu emberéletalatt...
Hiszen ha nincsen felhő, nincs eső sem,
Könny nélkül lelkünk nem termékenyül
S a legnagyobb csapástól óvjon Isten,
Lélektől, mely nem érez, nem hevül!
Szeresd az Istent, s a mi szép hazánkat,
Szeressél engem s hü barátaidat,
Kik Veled vannak teljes életedben
S boldoggá tenni ugy óhajtanak!
Szálljon bár el sok évtized fölötted,
Érjen bár bánat, tépdeső vihar,
Szived maradjon érző, fásulatlan,
Lelked maradjon mindig fiatal!
https://www.facebook.com/Nevetve-s%C3%ADr%C3%B3s-s%C3%ADrva-nevet%C5%91s-513079348739267/