2017.06.29 19:48
Erdélyi József: Éden
A nyárfasor a kastélykert körül,
áll-e még úgy, ahogyan őrködött
haloványzöld fűzfák felett sötéten
s kevélyen hatvan évvel ezelőtt:
vagy levágták, ledöntötték s nem látszik,
nem kéklik már úgy a sík peremén,
ahogy szülőtanyámba visszavágyva,
szememben és szívemben őrzöm én?...
Hiába űzte el szegény apámat,
a hű cselédet hálátlan ura,
áll a nyárfasor emlékezetemben,
mint óriás orgona sípsora:
mint édenkert, favár cölöpfala,
áll s belőle négy nagy folyó ered,
s négy világtáj felé hömpölyög:
várják feneketlen mély tengerek...
Elmúlik minden, csak a vágy örök,
el, el és vissza, oda, hol
emlékezetem és képzeletem
és vágyaim csodás kútfeje forr,
szállok hová éjente és naponta,
s újul bennem gyermek és ifjúkor:
újjászületek, megifjúhodok, -
szülőföldem nyárfasoraira
ha gondolok, tündér álmokba ringat
az örök ifjúság aszú bora.
Kép: Károly Emőke - Nyárfasor