Frederico Faber: Mosolyod

Frederico Faber: Mosolyod

Mosolyod, mely szívedből fakad,
Aranyozza be arcodat.

Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemébe.
Gazdagítja azt, aki kapja
S nem lesz szegényebb az sem, aki adja.
Pillanatig tart csupán
De örök nyomot hagy maga után.

Senki sem olyan gazdag,
Hogy nélkülözni tudná :
És senki sem oly szegény.
Hogy meg ne érdemelné.

Az igazi barátság látható jele,
Hintsd be a világot egészen vele.
Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,
Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak.

Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható:
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem:
Mert csak abban a percben van értéke
Amelyben arcodon megjelen.

És ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s magadét add;
Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra
Mint annak, aki azt másnak adná s nem tudja.

(Fordította: B. István)

https://www.facebook.com/513079348739267/photos/a.513088972071638/4225151037532061

#irodalom #vers #nevetvesirni #mosoly #FredericoFaber