"Ez hát a vers, szavak gyújtotta láng"

Garai Gábor: Föllélegzik a föld

2021.04.21 18:45

ÁPRILIS 22. A FÖLD NAPJA!

Garai Gábor: Föllélegzik a föld

Áprilisban föllélegzik a föld.
 

Nagyot lélegzik, megelégelve már a telet;
valami másra, valami jobbra, valami gyönyörűre
vágyik.

Felszínén áttetsző kéreg,
vagy, meglehet, színjátszó hártya csak:
mintha hajszálvékony körme nőtt volna a földnek,
szennyből, szemétből, koromból,nyálkából,
az elúszott - elnyelt - zavaros
áradatok hordalékából.

Sóhajtani szeretne a föld.
Kínlódik az összetapadt rögökkel,
tavalyi fűcsomók fonnyadt gubancaival vesződik;
az ifjú zöld olyan fakón bukkan elő
a tömör kuszaságból,
s oly vastag az öreg avar,
hogy a tavaszban már-már alig lehet remélni...

Hasonlítani szeretne a föld.

Hasonlítani a gyönge fűzfa rügyekre,
a kisbundás barkára,
az anyatojástól nyirkos egynapos csibékre,
az ártatlan-húsú gödölyékre,
a bárány-bégetésre, a patak-zendülésre,
a bimbó-mozdulásra, -
a természettől megtervezett
rendes évi föltámadásra...

Türelmetlen a föld.

Virága méhében a mandula máris magot nevelne;
télbe-dermedt pacsirták nevében
a szomjas homok is énekelne.
Egyengetné a föld a dűlő-utakat,
ne rázzák ki a lelket;
siettetné születését
az álmos alma-rügyeknek.
Föloldaná jégcsapjait a befagyott kutaknak,
s a napra mutatna ott is,
ahol veremre nyílik az ablak.
Türelmetlen a föld, a föld, -
már minden rügye kirobban.
S fölzúgnak a csírák üzenetei
öröklött indulatokban.

Mert szüntelenül követel a föld.

Napfényt és üdítő esőt követel
a hó és a sivár,
suhogó, szepegő, sziszegő párák
iszonyata után.
És életet, békét, virágbontó szerelmet,
és megtermékenyítő munkát követel a föld;
kapkodva, mohón kívánja, -
mint anyja melle után
kapkodva nyúl a gyermek...

És parancsol a föld.

Mámort és haragot parancsol,
és emlékezésre lázit.
És visszavezet az ifjúkor
megkésett áprilisáig,
a föld-indulásig, lélek-mozdulásig,
az országos föltámadásig.

És immár fenékig innád
a megifjúlt mezők illat-poharát:
az emberöltőnyi-naggyá nőtt tavaszét; -
de csak nézed a tájat,
mint véletlen-hazatért
a megduzzadt holdat,
s dadogod:
Üdvöz légy, tavasz, csodaszép, csodaszép...

1965. 

 

https://www.facebook.com/513079348739267/photos/a.513088972071638/819428018104397/

Keresés

Még több vers -> Nevetve sírós, sírva nevetős  Facebook:

www.facebook.com/Nevetve-s%C3%ADr%C3%B3s-s%C3%ADrva-nevet%C5%91s-513079348739267/

 

A
 
 
Á
 
 
B
 

B. Radó Lili: Esti dal

 
C
 
Cs
 
 
D

Donkó László Édesanyám

 
E
 
É
 
F
 
G
 
Gy
 
 
H
 
 
 
I, Í
 
K
 
L
 
M
 
N
 
O,Ó
 
Ö,Ő
 
P

Paszternák Éva: Ezüstfonál

Petőfi Sándor: A gólya

P.K.: Fekete rózsa

P.K.: Táncol az élet....

Pósa Lajos: Orgonavirág

 
R

Radnóti Miklós: Himnusz a békéről

Radnóti Miklós: Két karodban

Rajki Miklós: Látni

Reményik Sándor: Szivárvány

Reviczky Gyula: Virágok

 
S
 
Sz

Szabó Lőrinc: Idillek az Ipoly körül 42 Fehér liliomszál

 
T
 
Ty
 
V

 

Váci Mihály: Eső a homokra

W
 
Z
 
Zs
 
 
 

 

© 2014 Minden jog fenntartva.

Készíts ingyenes honlapotWebnode