Földes Lívia: Isten tenyerén ébredtem

Földes Lívia: Isten tenyerén ébredtem

Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,

Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.

Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot, 

Sugaraiban álmos hajnal mosakodott. 

Láttam az óceánt gyermekként ragyogni 

Sirályokat felette felhőkkel táncolni, 

Láttam a békét az emberek szívében, 

Láttam az erdőket fürödni a fényben. 

Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt, 

Láttam az embert, és láttam a zenét, 

Láttam a földet szeretetben élni, 

Láttam a csöndet a széllel zenélni. 

Láttam Istent amerre csak néztem, 

Miközben éppen az Ő tenyerében ültem, 

S az Ő hangján szólt hozzám a szél, 

Mint anya, ki gyermekének mesél, 

Millió apró tükörben láthatod magadat, 

Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!