Illyés Gyula: Nem haltál meg

Illyés Gyula: Nem haltál meg

Nem haltál meg: csak mint a szél az ághegyen,

megálltál, nem vagy, kedvesem.

Nehezebb ez a gyásznál is, mivel

csak gyász van s nem, akit gyászolni kell.

Mint fény a mécsből, mint húrról a hang,

létemből lényed elsuhant.

Már nem talállak. Óh, próbálhatom!

Föl nem te zengsz, csak egy mély fájdalom.

Más semmi sincs. A kísértet ijeszt:

te nem, ha néha megjelensz.

Köszöntelek s szemem, szívem nyugodt.

Így vagyok gyilkosod.

Hol az édes lány, ki a Sashegyen

kart karba fűzve járt velem

S úgy bennem élt, hogy többem volt nekem

magamnál is: jövendőm, életem.

*

Betelt a jövő, - mint pincegödör,

ha felette a ház bedől!

Arcod, szemed, szemed fénye se más.

De magad vagy aszörnyű változás.

Az én változásom, az én elvadult

pusztulásom! Csak nékem vagy a múlt!

Te vándorolsz. Ó, lelj hívebb lakot,

menj lélek, én koporsód vagyok.

https://www.facebook.com/513079348739267/photos/a.513088972071638/3396986467015193/?type=3&theater