Johann Wolfgang von Goethe: Talált kincs
2020.08.28 14:09
Johann Wolfgang von Goethe: Talált kincs
Jártam az erdőt céltalanul,
Csendben lépdeltem, hangtalanul.
Nem kerestem semmit, sétáltam csak,
Nem vezetett semmi, járkáltam csak.
Az árnyékban láttam egy virágocskát,
Ácsorgott egyedül, szomorúan, árván,
Mint csillag ragyogott,
Mint szempár, oly szép volt.
Leszedtem volna,
De halkan mondta:
Ha leszedsz elfogyok,
Eltörök, meghalok.
Kikaptam tövestül az árva virágot,
Vittem pókhálógyökerét kedves kis házhoz.
Kertbe ültettem, az ablak alá,
Ott nem zaverja őt senki se talán.
Egy csendes helyre,
Ahol csak egyre,
Egyre növekszik,
Megint virágzik.
(Szabó Lőrinc fordítása)
Keresés
Még több vers -> Nevetve sírós, sírva nevetős Facebook:
www.facebook.com/Nevetve-s%C3%ADr%C3%B3s-s%C3%ADrva-nevet%C5%91s-513079348739267/
A
Á
B
B. Radó Lili: Esti dal
C
Cs
D
Donkó László Édesanyám
E
É
F
G
Gy
H
I, Í
K
L
M
N
O,Ó
Ö,Ő
P
Paszternák Éva: Ezüstfonál
Petőfi Sándor: A gólya
P.K.: Fekete rózsa
P.K.: Táncol az élet....
Pósa Lajos: Orgonavirág
R
Radnóti Miklós: Himnusz a békéről
Radnóti Miklós: Két karodban
Rajki Miklós: Látni
Reményik Sándor: Szivárvány
Reviczky Gyula: Virágok
S
Sz
Szabó Lőrinc: Idillek az Ipoly körül 42 Fehér liliomszál
T
Ty
V
Váci Mihály: Eső a homokra
W
Z
Zs