Juhász Gyula: Fák
2017.07.02 19:00
Juhász Gyula: Fák
Olyan mozdulatlanul nyugodtak
A kerti fák az őszi fényben.
Talán a nyárról álodoznak,
Csak egy levél hull néha szépen.
Az éllet csöndje ez a béke,
A nyugalom e nagy tenyészet,
Örök erők szent szövedéke,
Lehullt levél, én, elenyészek.
Avar leszek majd az avarban,
Míg fölöttem a fiatal fák
A lomjaikat diadallal
Az örök égnek fölmutatják.
Keresés
Még több vers -> Nevetve sírós, sírva nevetős Facebook:
www.facebook.com/Nevetve-s%C3%ADr%C3%B3s-s%C3%ADrva-nevet%C5%91s-513079348739267/
A
Á
B
B. Radó Lili: Esti dal
C
Cs
D
Donkó László Édesanyám
E
É
F
G
Gy
H
I, Í
K
L
M
N
O,Ó
Ö,Ő
P
Paszternák Éva: Ezüstfonál
Petőfi Sándor: A gólya
P.K.: Fekete rózsa
P.K.: Táncol az élet....
Pósa Lajos: Orgonavirág
R
Radnóti Miklós: Himnusz a békéről
Radnóti Miklós: Két karodban
Rajki Miklós: Látni
Reményik Sándor: Szivárvány
Reviczky Gyula: Virágok
S
Sz
Szabó Lőrinc: Idillek az Ipoly körül 42 Fehér liliomszál
T
Ty
V
Váci Mihály: Eső a homokra
W
Z
Zs