Kányádi Sándor: Gyermekkor
2021.05.14 18:11
Kányádi Sándor: Gyermekkor
Hóharmaton mezítláb jártam,
ólmos esőben bőrig áztam;
éjjel az erdőn, félelmemben,
hol sírtam, hol meg énekeltem.
S mindez úgy tűnik – most, hogy emlék –,
mintha egy tisztás szélén mennék
fütyörészve, hol alkonyatkor
őzek ittak ezüst patakból.
1959
https://www.facebook.com/513079348739267/photos/a.513088972071638/1685793734801150
#irodalom #vers #nevetvesírni #gyermekkor #KányádiSándor
Keresés
Még több vers -> Nevetve sírós, sírva nevetős Facebook:
www.facebook.com/Nevetve-s%C3%ADr%C3%B3s-s%C3%ADrva-nevet%C5%91s-513079348739267/
A
Á
B
B. Radó Lili: Esti dal
C
Cs
D
Donkó László Édesanyám
E
É
F
G
Gy
H
I, Í
K
L
M
N
O,Ó
Ö,Ő
P
Paszternák Éva: Ezüstfonál
Petőfi Sándor: A gólya
P.K.: Fekete rózsa
P.K.: Táncol az élet....
Pósa Lajos: Orgonavirág
R
Radnóti Miklós: Himnusz a békéről
Radnóti Miklós: Két karodban
Rajki Miklós: Látni
Reményik Sándor: Szivárvány
Reviczky Gyula: Virágok
S
Sz
Szabó Lőrinc: Idillek az Ipoly körül 42 Fehér liliomszál
T
Ty
V
Váci Mihály: Eső a homokra
W
Z
Zs