Karsay Mária: Nyár
Félénk pont a sziárvány ívén-
borzong a magasban, föld fele tér...
Fáradt megadással hull a fűszálra -
örül, hogy beissza a föld magába.
Nyomában egész sor könnycsepp rezdül -
horpad a levél, elnehezül...
Napfényben fürödve örül a táj -
páraként felszáll, oszlik mi fáj...
Meztelen talpakkal táncol a nyár -
obzódó kacagás nyomában jár.
Búcsúként zsákjából jéggyöngyöt hint
nem fukar, szétszórja kincseit mind...