2018.05.13 13:33
Fehér gyertyák, láng nélkül, zengő éjben,
a gesztenyefa kész a kivilágításra,
csak egy szavába kerül a tavaszna
s megtörténik a csoda: Babilon
vizeitől távol, a helybeli parkban
az ősi égés lángra is lobban, a
kakas is, a kígyó, a béka, a szarvasbogár,
a forróégővi halak, a paradicsommadár,
a nevetséges kecskebak s a
félelmetes elefántpár is a maga
szerelmében, hát még az ember.
Csak a virágok nyújtják, kérik, tűrik
szótlanul ezt a gyönyörű szenvedést:
a meggyfa-menyasszony talpig fehérben,
a suttogó jázminbokor, a fiatal-özvegy
orgona, az illatában kacér akác, a
szemét-lesütve beleegyező rózsaszín őszibarackfa,
a csüngő mogyoróbarkas ezek az
epedve égő, most biztosan meztelen
vadgesztenyék itt. Lehet, hogy
nevet is adnának a másiknak,
miközben megérintenék egymáson
gyöngéden azt, és mi lenne, ha egy éjszakán boldog
sikoltozással jelentkeznének a
kertek is a világot ilyenkor amúgy is
elborító szerelemben!