Mihai Eminescu: Éjjel

Mihai Eminescu: Éjjel

Az éj beállt, a kályha kékes lángját

Kis pamlagomról mélán figyelem:

S míg gondom alszik, s szempillám lezárul,

Egy édes álom száll rám szeliden.

Te hófehéren s édesen, mint napfény,

Mosolyogva jössz a sötétben felém;

Ölembe dűlsz és átölelsz karoddal,

S tekintetednek lángját érzem én.

A puha keblek illatot lehelnek,

Ölelgetés közt rám hajtod fejed;

Majd félálomban liliom kezeddel

Elsimogatod kusza fürtimet.

Megcirógatod homlokom redőit,

Lehunyt szememet csókkal illeted;

S míg csókra csókot hintesz homlokomra,

Bűvös mosoly ül ajkaid felett.

Ó, kényeztess, míg arcomon derű van,

S míg ifjú vagy Te, mint a napsugár!

Míg lelked tiszta s édes, mint a rózsa,

S míg el nem hervad szívemben a nyár!...

(Révai Károly fordítása)

https://www.facebook.com/513079348739267/photos/a.513088972071638/1200381140009081/