Nagy Bandó András: Ülj le csak egyszer

Nagy Bandó András: Ülj le csak egyszer

Ülj le csak egyszer pusztai végen,

Láthatod, ébred és béget a nyáj,

Nézheted százszor is, épp ahogy régen,

Vágtat a ménes és porzik a táj.

Ülj le csak egyszer a százszínű réten,
Hallhatod, pásztorok víg dala szól,
Láthatod, ott ül a négy puli szépen,
Árnyat ad nád alatt két kutyaól.

Ülj le csak egyszer a régi kaszálón,
Látod, a fűben az ürge szalad,
Gondba’ van, ott a lyuk, néz,
Mi’ csináljon,
végre bebújik, és benne marad.

Ülj le csak egyszer a róna ölében,
Várj kicsit, láthatod száz madarát,
Új ruha díszlik a nádi verében,
Gólya kutatja a béka nyomát.


Ülj le csak egyszer a tarka mezőben,
Láthatod, ott jön a szürke gulya,
Házban a rét ura, még delel éppen,
Ágya előtt van a sárga duda.

Ülj le csak egyszer a pázsitos ágyon,
Látod, a pásztor is éppen itat,
Érzed, az ég heve perzsel a tájon,
Bábokat, árnyakat mozgat a nap.

Ülj le csak egyszer a rét közepében,
Nézd, ahogy izzik az alkonyi nap,
Gömbje világol a vérszínű vértben,
És nézz oda, végül a földbe harap.