Nagy Zoltán: Sírkőre
2017.07.03 17:31
Nagy Zoltán: Sírkőre
A völgyet nézni állj meg a hegytetőn,
Az életet tanuld a temetőn.
Figyelj reám ,ki nem mozdítok ajkat,
Ma jól tanít, ki mindörökre hallgat.
Most hallgatok,de egykor zengve zengtem,
A föld, a víz , a lég hallottak engem.
Nem néma ,bárha nem szól ,a harang,
S nem törli el a csend, hogy volt a hang.
Voltam parázs, elszálltam mint a pernye,
Szívem tüzét eloltá bús zegernye,
De melegebb a nyár,s a déli szélben,
Örökre érzik már, hogy én is éltem.
Voltam kiáltás, elkapott a szél,
De aki kiáltott ,az él!
Völgy csipkebokra már hiába száraz,
Az Úr lángolt ott, mindig oltár már az!
Ha van füled, halld hangtalan beszédem,
Mindegy ,mi voltam, voltam az ami,
Egy hang voltam az Isten énekében.
Keresés
Még több vers -> Nevetve sírós, sírva nevetős Facebook:
www.facebook.com/Nevetve-s%C3%ADr%C3%B3s-s%C3%ADrva-nevet%C5%91s-513079348739267/
A
Á
B
B. Radó Lili: Esti dal
C
Cs
D
Donkó László Édesanyám
E
É
F
G
Gy
H
I, Í
K
L
M
N
O,Ó
Ö,Ő
P
Paszternák Éva: Ezüstfonál
Petőfi Sándor: A gólya
P.K.: Fekete rózsa
P.K.: Táncol az élet....
Pósa Lajos: Orgonavirág
R
Radnóti Miklós: Himnusz a békéről
Radnóti Miklós: Két karodban
Rajki Miklós: Látni
Reményik Sándor: Szivárvány
Reviczky Gyula: Virágok
S
Sz
Szabó Lőrinc: Idillek az Ipoly körül 42 Fehér liliomszál
T
Ty
V
Váci Mihály: Eső a homokra
W
Z
Zs