Nemes Nagy Ágnes: Fulladozó

Nemes Nagy Ágnes: Fulladozó

Nem ifjú vágy fúllaszt engem.

Nem bánat és nem szerelem.

Távolabban és közelebben

a hőt, mint párát lehelem.

Perzselt torkomra száll az este.

Adj több világot, síma hold!

Adj több erőt az ismeretre,

s az életet a vágyra foldd.

Szökő világ! Ne szállj előlem!

Áttetsző szárnnyal csapj le rám,

mint mázsa-súlyú levegődben,

remeg csőrödben koponyám.

Búborék-karmok, szárny, szivárvány –

te tartasz, vagy én tartalak?

Nyakamba hulló vízisárkány,

vagy szétvillámló kardhalak?

Te légnyomás! Te perzselő víz!

Habod szív, levegőd kivet,

mely távol, s mely közelben őriz

fent holdat, s lent lehelletet,

feléd futok, feléd, megesten,

s hiányod szomjan lihegem –

nem ifju vágy fullaszt el este,

nem bánat és nem szerelem.