
lebegés
örök
hófehér fényű
léte
önmagával
hol megbékélve
se szégyen se megvetés
se kín se szenvedés
hol nincs
át oda
szabadulni vágyott
beteg testéből
lelke rég feladta
szíve még bírta
a napok óta tartó hajsza
küzdelme a halálért
bennem él a kép mint örök lenyomat
mementó
(Lentről fölfelé olvasva!)
Írta: P. K. - (mara)