Petőfi Sándor: Nemzeti dal

Petőfi Sándor: Nemzeti dal

Talpra magyar, hí a haza!

Itt az idő, most vagy soha!

Rabok legyünk, vagy szabadok?

Ez a kérdés, válasszatok! -

A magyarok istenére 

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább 

Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,

Kárhozottak ősapáink,

Kik szabadon éltek-haltak,

Szolgaföldben nem nyughatnak.

A magyarok istenére 

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább 

Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,

Ki most, ha kell, halni nem mer,

Kinek drágább rongy élete,

Mint a haza becsülete.

A magyarok istenére 

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább 

Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,

Jobban ékesíti a kart,

És mi mégis láncot hordunk!

Ide veled, régi kardunk!

A magyarok istenére 

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább 

Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,

Méltó régi nagy híréhez;

Mit rákentek a századok,

Lemossuk a gyalázatot!

A magyarok istenére 

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább 

Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,

Unokáink leborulnak,

És áldó imádság mellett

Mondják el szent neveinket.

A magyarok istenére 

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább 

Nem leszünk!

(Pest, 1848. március 13.)