Reményik Sándor: Kagyló
2020.07.28 19:33
Reményik Sándor: Kagyló
Én itt vagyok, akarva, nem akarva,
a végtelen vetett a véges partra.
Fekszem aléltan a sivár fövenyben
és az óceán himnuszait zengem.
Anyám, a tenger apadt, s itt hagyott,
kinek mi köze hozzá, ki vagyok?
Gazdátlan, üres ház, mire se jó,
csak eldobni, vagy eltörni való.
Apály s dagály közt, így, időm múlván,
várom, míg értem visszatér a hullám.
Nekem nem hazám e kietlen part,
de aki titkon a füléhez tart
magányban, éjben, emberektől távol:
annak mesélek egy más, szebb világról.
https://www.facebook.com/Nevetve-s%C3%ADr%C3%B3s-s%C3%ADrva-nevet%C5%91s-513079348739267/
Keresés
Még több vers -> Nevetve sírós, sírva nevetős Facebook:
www.facebook.com/Nevetve-s%C3%ADr%C3%B3s-s%C3%ADrva-nevet%C5%91s-513079348739267/
A
Á
B
B. Radó Lili: Esti dal
C
Cs
D
Donkó László Édesanyám
E
É
F
G
Gy
H
I, Í
K
L
M
N
O,Ó
Ö,Ő
P
Paszternák Éva: Ezüstfonál
Petőfi Sándor: A gólya
P.K.: Fekete rózsa
P.K.: Táncol az élet....
Pósa Lajos: Orgonavirág
R
Radnóti Miklós: Himnusz a békéről
Radnóti Miklós: Két karodban
Rajki Miklós: Látni
Reményik Sándor: Szivárvány
Reviczky Gyula: Virágok
S
Sz
Szabó Lőrinc: Idillek az Ipoly körül 42 Fehér liliomszál
T
Ty
V
Váci Mihály: Eső a homokra
W
Z
Zs