Romhányi József: Egy boldogtalan sün panaszai a halovány Holdnál

Romhányi József: Egy boldogtalan sün panaszai a halovány Holdnál

Sanyarú sors, te szabtad rám gúnyámat,

céltábláját az emberek gúnyának.

Engem senki nem cirógat, becézget,

mert a bőröm egy kicsit recézett.

Hogy irigylem a nercet, a hódokat!

Nekik kijár elismerés, hódolat.

Hányszor kértem a bennfentes rókától,

hogy legyen az én ügyemben prókátor.

Könyörögtem: szólj a szűcsnek, bátyuska

protezsálj be prémes állat státusba

vagy vegyen be legalábbis bélésnek.

De hiába! Nem enged a kérésnek.

Értékemért agyon sose csapnának,

nem kellek én se muffnak, se sapkának...

Így kesergett sündörögve, bujkálva,

míg egy fakír nem került az útjába.

Az felkapta, gyönyörködve vizsgálta:

- Jössz a szöges ágyamra, te kispárna!