Sárhelyi Erika: Láncra vert órák
2017.07.03 18:44
Sárhelyi Erika: Láncra vert órák
Ilyentájt, a mélyülő őszben
meglassul a folyvást futó idő,
mint mikor éppen elmenőben,
az ajtóban megtorpan a cipő,
a távozó kesztyűt, sálat vesz,
a percek is nagykabátba vágynak,
s míg halkan csordogál az eresz,
súlya lesz egyszerre a mának.
Hisz’ minap hajadonfőtt szaladt
még egy szimpla hétköznap délután,
most meg-megáll a felhők alatt
széltől szédelegve és tétován,
nézi, mint zuhan le az este
az esőtől fénylő kövezetre,
s fáradt, súlyos, időtlen teste
mintha megdermedt ólomból lenne.
A tegnap, ha kicsit kilépne,
utolérné a lomha holnapot.
Így kúsznak a napok a télbe,
láncra vert órák csak a nappalok.
Keresés
Még több vers -> Nevetve sírós, sírva nevetős Facebook:
www.facebook.com/Nevetve-s%C3%ADr%C3%B3s-s%C3%ADrva-nevet%C5%91s-513079348739267/
A
Á
B
B. Radó Lili: Esti dal
C
Cs
D
Donkó László Édesanyám
E
É
F
G
Gy
H
I, Í
K
L
M
N
O,Ó
Ö,Ő
P
Paszternák Éva: Ezüstfonál
Petőfi Sándor: A gólya
P.K.: Fekete rózsa
P.K.: Táncol az élet....
Pósa Lajos: Orgonavirág
R
Radnóti Miklós: Himnusz a békéről
Radnóti Miklós: Két karodban
Rajki Miklós: Látni
Reményik Sándor: Szivárvány
Reviczky Gyula: Virágok
S
Sz
Szabó Lőrinc: Idillek az Ipoly körül 42 Fehér liliomszál
T
Ty
V
Váci Mihály: Eső a homokra
W
Z
Zs