Sík Sándor: A sírásról és a nevetésről
2017.05.08 16:35
Sík Sándor: A sírásról és a nevetésről
Ma más vagyok, mint tegnap voltam.
Valami nagy széltől sodortan,
Ma megbotlottam
Amikor újra egyenesre keltem,
És amikor magamba néztem,
Csupa csodára leltem.
Gonosz szél, rossz tavaszi szél!
Mióta lelkemre leheltél,
Bennem két ember él.
Mióta veled versenyt fütyörésztem,
Azóta más lett a sírásom
És más a nevetésem.
Mióta ma a napba néztem,
Azóta nevet a sírásom,
Azóta könny van minden nevetésben.
És most már sírni nem merek,
Mert félek a torz kacagás arcától,
Hogy vigyorogva rám mered.
És nevetni is elfeledtem.
Jaj, hiszen sírtam, mikor nem akartam,
És minden sírt, mikor nevettem.
Nagy csoda ez, hogy két lélekre váltam.
A régi lelkem még most is piros,
Hisz hajdan a hajnalban jártam.
A másikon nagy, sűrű fátyolok.
Minden lépésem egy nehéz csoda
S minden titok.
Keresés
Még több vers -> Nevetve sírós, sírva nevetős Facebook:
www.facebook.com/Nevetve-s%C3%ADr%C3%B3s-s%C3%ADrva-nevet%C5%91s-513079348739267/
A
Á
B
B. Radó Lili: Esti dal
C
Cs
D
Donkó László Édesanyám
E
É
F
G
Gy
H
I, Í
K
L
M
N
O,Ó
Ö,Ő
P
Paszternák Éva: Ezüstfonál
Petőfi Sándor: A gólya
P.K.: Fekete rózsa
P.K.: Táncol az élet....
Pósa Lajos: Orgonavirág
R
Radnóti Miklós: Himnusz a békéről
Radnóti Miklós: Két karodban
Rajki Miklós: Látni
Reményik Sándor: Szivárvány
Reviczky Gyula: Virágok
S
Sz
Szabó Lőrinc: Idillek az Ipoly körül 42 Fehér liliomszál
T
Ty
V
Váci Mihály: Eső a homokra
W
Z
Zs