Sinka István: Bihari táj
2017.07.02 18:56
Sinka István: Bihari táj
Valami van e hegyek alján,
csak azt nem tudom, hogy mi lehet -
Egy patak tán? - a Körözs maga?
egy csipkebokor, mely valaha,
régen megbűvölt engemet?
Vagy hogy szeptemberben a fák
úgy álltak, mint őszi csodák.
S a béli hegyek rőt bíbora,
ha fölragyogott kék időben,
azt véltem: egy sereg angyal
jött át Erdélyből, s én virág-haranggal
üdvözlöm őket elmenőben...
De csak fény szállt. A bíborrajzolta
képet a szél elhajszolta.
Így hát magam ott maradtam,
s most magamra hagyva kérdem itt:
- meghagyta-e a szél nekem
a hegyek alján a végtelen
Bihar ragyogó rétjeit?
...Meghagyta-e, vagy nem hagyta:
él a szívem... s az emlék ott ragyog alatta.
Foto: Gombos Ferenc fotoművész
Keresés
Még több vers -> Nevetve sírós, sírva nevetős Facebook:
www.facebook.com/Nevetve-s%C3%ADr%C3%B3s-s%C3%ADrva-nevet%C5%91s-513079348739267/
A
Á
B
B. Radó Lili: Esti dal
C
Cs
D
Donkó László Édesanyám
E
É
F
G
Gy
H
I, Í
K
L
M
N
O,Ó
Ö,Ő
P
Paszternák Éva: Ezüstfonál
Petőfi Sándor: A gólya
P.K.: Fekete rózsa
P.K.: Táncol az élet....
Pósa Lajos: Orgonavirág
R
Radnóti Miklós: Himnusz a békéről
Radnóti Miklós: Két karodban
Rajki Miklós: Látni
Reményik Sándor: Szivárvány
Reviczky Gyula: Virágok
S
Sz
Szabó Lőrinc: Idillek az Ipoly körül 42 Fehér liliomszál
T
Ty
V
Váci Mihály: Eső a homokra
W
Z
Zs