Szabó Lőrinc: Köszöntő
2026.07.06 13:29
Szabó Lőrinc: Köszöntő
Érzés, tudás tiszta méze
gyűlt a szívbe, gyűlt az észbe;
betűk hordták: ők a mi
lelkünk aranyméhei.
Züm-züm, rétet, virágot,
bejárták a nagyvilágot,
s ma mint hála, mint kiáltás
csordul szívünkből az áldás:
"Éljen tanító bácsi!"
Csupa napfény az út,
s mire 8 óra múlt,
a mi osztályunk már együtt ül,
és a jó tanító,
derűs jó reggelt mond,
s szeme gyöngéden reánk tekint.
Fog is rajtunk a szó,
vele dolgozni jó
tudjuk Ő mutat nekünk irányt.
Látjuk tisztán a célt,
együtt mindenkiért,
s híven szolgáljuk majd szép hazánk.
S ha az évek során,
közös munkánk után
egyre széledünk, mi szerte szét,
szívünk őrzi tovább,
a legdrágább barát,
drága tanítónk tekintetét.
Keresés
Még több vers -> Nevetve sírós, sírva nevetős Facebook:
www.facebook.com/Nevetve-s%C3%ADr%C3%B3s-s%C3%ADrva-nevet%C5%91s-513079348739267/
A
Á
B
B. Radó Lili: Esti dal
C
Cs
D
Donkó László Édesanyám
E
É
F
G
Gy
H
I, Í
K
L
M
N
O,Ó
Ö,Ő
P
Paszternák Éva: Ezüstfonál
Petőfi Sándor: A gólya
P.K.: Fekete rózsa
P.K.: Táncol az élet....
Pósa Lajos: Orgonavirág
R
Radnóti Miklós: Himnusz a békéről
Radnóti Miklós: Két karodban
Rajki Miklós: Látni
Reményik Sándor: Szivárvány
Reviczky Gyula: Virágok
S
Sz
Szabó Lőrinc: Idillek az Ipoly körül 42 Fehér liliomszál
T
Ty
V
Váci Mihály: Eső a homokra
W
Z
Zs