Tóth Árpád: Szeretnék átölelni...
Szeretnék átölelni ma egy embert,
ki olyan árva s vágyak özvegye,
mint jómagam,
S kit a tavasz szíven vert,
s kondor haján kopog az ősz jege.
Kinek ha volt is piros betűs napja,
tintát hozzá véréből szűrt a Sors.
Vén bánatok fia és újak apja,
Csöndes tűnődés lankadt létű papja,
örülni lassú, és csüggedni gyors;
Kit nemessé emelt a föld porából,
Sok ritka szenvedés, de nem kevély
kitűnni a törpék sekély sorából,
és címere egy hervadt falevél.
Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,
Ha szívvel dobták, halkan énekelt....