Tóth Árpád: Szeretsz?

Tóth Árpád: Szeretsz? 

Szeretsz?

Mért sírod el magad, mikor suttogva mondod,

S ezek a kicsi finomka dombok

Mért játszanak földrengést ujjaim alatt?

Szeretsz?

Nézd, zavart, ijedt mosolyomon át,

Most megézeheted, ha akarod,

Hogy meghatódtam, hogy sírok bévül, hogy friss lombkoronák

Zúgása csapta meg egyszerre a fülem,

S hogy mit daccal és gőggel zártam kívülem,

Most újra betör hozzám, és nyakamba ugrik,

S fuldoklásig szorít s ölel a vágy.

Szeretsz?

No, üljle szépen, kedvesen a térdeimen,

Hajts hátra, lassan, a vállamra nyakad,

így, megadva,meghódolva hagyd el most magad,

Hadd nézzelek,

S még egyszer puhán szengőn hadd próbálok szólni,

Hadd élvezem magam, gúnyosan s betegen:

Hogy fáradt szívem megint csak érzeleg.

Csitt! véletlen diadalom, csitt! égből pottyant csodám,

Lealázó, kínlódó "lám-lám" csatán

Hadd szokjam meg egy kicsit most, hogy újra, újra szeretnek,

Hadd szúrjam szíven magam: Hát oda a rezignációm?

Be olcsón vett meg 

Egy kis szűz nyafogása... 

Húnyd le a szemed, 

Most kegyetlenül könnyeim erednek. 

Hát te vagy, te vagy a forró kása, 

Amit kerülgettem, hát te vagy az új? 

Hadd röstellem agyon magam! 

Kinyitod a szemed, és azt ragyogja: Minden rendben, 

Egyszerű és édes az élet! 

- Ó, tudod-e, kis bolondom, hogy most megölnélek? - 

S én nézlek - s megrándul a vállad a kezemben... 


1924.