Vadrózsa: Szomorúfűz

     Szomorúfűz                                                                                                                                                                                      Kép: L Székely Olga: Fűzfák 

Szomorúfűz-hajamba

beletemetkezem,

eltakarja arcomról a bánat jeleit.

A világ nyitott szemmel jár,

de kíváncsi pillantásai

nem jutnak el a felszín mögé.

Maradok titokba burkolva!

Meghajló testemen
reszkető érzések cikáznak.
Az évek halvány redői
bőrömre karcolt tegnapok.
Megkopott kérgem alatt
elhalkult fájdalmak.

Lehajtott fővel siratok egy napot.
A sors láthatatlan fejszenyomai
hasogatnak zakatoló szívemben.
Megrogyok!

Az élet partján állok,
magányos fűz vagyok.
Fájdalmamból nem adhatok,
-senki sem rogyhat bele-
alázattal meghajolva
áldásért imádkozok.

Írta:Vadrózsa (AMF)