Vargha Gyula: Szitakötők
2017.05.08 16:14
Vargha Gyula: Szitakötők
Pihenni erdők hűs ölén,
Beh jó a tikkadt nyár hevében;
Sátrat feszít a lomb fölém,
S árnyszőnyeget terít elébem.
Köröskörül nagy néma csend,
Madár se zengi most danáit;
Egy mélyre vájt mederbe lent
Élővíz csillogása csábít.
Tükrét homály borítja bár
Itt-ott a víz szikrázva villan,
Még színesebb a napsugár,
Lombrésen át amint bevillan.
Mulatni kezd a múlt idők
Árny- s fényszövésű álma vélem...
Aranyszárnyú szitakötők
Hintáznak a smaragd levélen.
Keresés
Még több vers -> Nevetve sírós, sírva nevetős Facebook:
www.facebook.com/Nevetve-s%C3%ADr%C3%B3s-s%C3%ADrva-nevet%C5%91s-513079348739267/
A
Á
B
B. Radó Lili: Esti dal
C
Cs
D
Donkó László Édesanyám
E
É
F
G
Gy
H
I, Í
K
L
M
N
O,Ó
Ö,Ő
P
Paszternák Éva: Ezüstfonál
Petőfi Sándor: A gólya
P.K.: Fekete rózsa
P.K.: Táncol az élet....
Pósa Lajos: Orgonavirág
R
Radnóti Miklós: Himnusz a békéről
Radnóti Miklós: Két karodban
Rajki Miklós: Látni
Reményik Sándor: Szivárvány
Reviczky Gyula: Virágok
S
Sz
Szabó Lőrinc: Idillek az Ipoly körül 42 Fehér liliomszál
T
Ty
V
Váci Mihály: Eső a homokra
W
Z
Zs