Victor Hugo: Férfi és Nő

Victor Hugo: Férfi és Nő

A Férfi a legtökéletesebb teremtmény.

A Nő a legmagasztosabb eszmény.

A Férfi helye a trón, a nőé az oltár.

A trón magasba emel, az oltár megszentel.

A Férfi az ész, a Nő a szív.

Az ész tápláléka a fény, a szívé a szeretet.

A fény termelékennyé tesz, a szeretet életet ad.

A Férfi ereje elméjében rejtőzik, a Nőt könnyei teszik legyőzhetetlenné.

Az elme bebizonyít, a könnyek meglágyítják a lelket.

A Férfi bármely hőstettre képes, a Nő bármely áldozatra.

A hőstett nemessé teszi a lelket, az áldott isteni tisztasággal ruházza fel azt.

A Férfié a hatalom, a nőé az érzelem.

A hatalom forrása az Erő, az érzelemé az Igazság.

A Férfi vágya a legvégső győzelem, a Nőé a legmagasabb erény.

A győzelem hatalmat ad, az erény istenivé tesz.

A Férfi törvénykönyv, a Nő szentírás.

A törvény irányt szab, a szentírás elvezet a tökéletességhez.

A Férfi gondolkodik, a Nő érez.

A gondolkodás feltétele a tökéletes elme, a megérzésé a szentség fénykoszorúja.

A Férfi: óceán, a Nő pedig tó.

Az óceánt gyöngyei teszik ékessé, a tavat a költészet fénye árasztja el.

A Férfi merészen repülő sas. A Nő szépen éneklő pacsirta.

Repülni annyi, mint uralni a teret, énekelni annyi, mint meghódítani a szívet.

A Férfi templom, a Nő a szentély.

A templom előtt letesszük a fejrevalónk, a szentély előtt térdet hajtunk.

A férfi helye ott van, hol véget ér a Föld, a Nőé pedig ott, ahol kezdődik az Ég.