Zoé: Pókháló- könnyek
Holdból csend-szavak szállnak
Varázs-igéi a nem múló varázsnak.
Éjjel körötted cikáznak,
őlelnek, sírnak, paroláznak,
súgnak, nevetnek, dalolásznak;
játszik Veled az álom-varázslat.
Nap szeme csillan, ébred a reggel,
fűből finom pára lebben,
útra kel a lég-végtelenben
viszi a varázs-szavakat
vissza Ezüst Anyához.
Öreg vaskapun pókháló-fátyol,
rozsdás vas-virágok között
szőttes a javából.
Hálóján ezernyi harmatcsepp
lebegve táncol.
Megannyi lelke egy-egy kis bogárnak,
kit csapdába ejtett e háló-varázslat,
s most lélek-táncukkal búcsúznak
egy hideg, őszi hajnalon
Hold Anyához visszatalálnak.
Csak könnyüket hagyják emléknek
kapumon.